Eme cikk,melynek története két hónappal ezelőttre, egész pontosan 1999-ig nyúlik vissza és jelen van mindennapi hentelésünkben, war-ozásunkban...egyszóval mindenhol a szervereken,talán még a monitoron túl is. Ez egy érzés,mely máshoz nem hasonlítható, nem pótolható, és hogyha valaki átélte, és volt benne része, akkor nagyon sokáig, igazán mély nyomot hagyott benne..és hogy mi is ez? a pályák.
Fentebb említettem a két hónapot,előszőr erre szeretnék kitérni.
Körübelül két hónappal ezelőtt fogant meg bennem az a kérdés,hogy hova is tüntek a mapok? Azok a régi jó mapok,amiken az ember eltévedt,még akkor is,ha nem előszőr játszott rajta. Úgy éreztem,hogy ez a reakció egyedül bennem van meg,mivel 1999-óta jópár pályán volt részem játszani és lehet, hogy csak én vagyok ennyire elfogult.Ezért saját célból előszőr elkezdtem érdeklődni régebb óta (nem 1-2 éve) játszó barátoknál ,hogy ők miként is vélekednek erről, illetve hogyan állnak az old school mapok kérdéséhez. A válasz amire én másképp számitottam eléggé megható volt számomra ugyanis 24 játékostársamtól hallottam vissza ezt a mondatot: " Igen,hiányoznak :-( "
Ebből merítettem a bátorságot,hogy megpróbáljam mindenkinek a szemét felnyitni a pályákkal kapcsolatban, és remélem nem eredménytelenül teszem ezt.
Tehát akkor lássuk is rögtön,hogy mi az ami itt történik.
Egy átlagos mai szerveren 3-4 óra alatt,bőven kiderülhet az,hogy miből is válogathat,játszhat az ember..sorolnám akkor;
dust2,inferno,dust2,aztec,dust2, inferno, train (10perc múlva váltás dust2-re) dust (kínszenvedéssel a végéig,de kibírva) majd a végén egy kis dust2 mert régvolt..
Tekintsünk vissza 1999-2003 környékére;
aztec, dust, train, oilrig, siege, inferno, italy, backelly, assault, scud, tundra, havana, bikini, beirut, india, militia, thunder, bahrain, prodigy.... Változatos,érdekes,kiváncsivá tette az embereket és nem utolsó sorban új örömöket és vicces pillanatokat okozott a rajtuk játszóknak.
Igen,igen..biztos most csodálkozik az olvasók többsége,hogy miről is beszélek.. lássuk hát!
Amikor is elkezdtem játszani a Cs-vel,maximum kétszer találkoztam ugyanazon pályával egy nap,és ez számomra nagyon élvezetessé tette a játékot, mivel úgy fogtam fel, hogy minden egyes pálya, amit nem ismerek,vagy csak kevésbé, új kihívást és izgalmat hoz piciny szobámba. Az 56-k-s időszakra visszagondolva,emlékszem amikor 4-5 k/s sebességgel töltöttük lefele a szerveren lévő,számunka ismeretlen pályákat,amikre majdhogynem fél / háromnegyed órákat kellett várni, vagypedig különféle UNQL-hez hasonló oldalakról gyüjtöttük be a Hungarian Map Pack-okat,több óra letöltéssel..De ezzel nem foglalkoztunk! Élveztük...
És mitörtént a letöltés után? Felmentünk az egyik szerverre,éppen ahol a legtöbben voltak, és azt kereste mindenki, hogy milyen ablakon lehet beugrani, milyen ajtót lehet kilőni, milyen rejtett helyek vannak a pályán, ahol meglehet szivatni az ellenfelet. Ez volt,hogy több napot is igénybe vett. Legalábbis nálam :)
Iskolába menet, majd ott bent is, szóbajött a PC,ezzel együtt a CS is, és elkezdtünk a pályákról beszélgetni, hogy kinek mia véleménye erről vagy arról, ki milyen titkos helyet talált.. Röviden megmondva, nagyon élvezte mindenki a "sok pályás" szervereket..
Az ember a munkából,iskolából hazajön,leül játszani, nyomatja mondjuk 2-3órán keresztük MAXIMUM 2-3 mapon (itt a dust2-t megemlíteném) aztán megy tanulni,asszonnyal foglalkozni, majd aludni. Egy kis idő után eljut arra a pontra, amikor leül játszani..hogy ez baromira unalmas.. játszom mással.
Igazság szerint nem tudom, hogy a dust2 miért nőtte ki magát ennyire, és senkinek nem unalmas. Én a véleményetekre lennék kiváncsi, hogy ti hogyan viszonyultok ehhez a történethez, illetve miként vélekedtek a pályákról.
Archív cikk áttöltve: 2012/03/29 · Eredeti szerző: gunibaby
CS:GO movie starring Hungarian team 
Hiko vs. Sponsorless 
