A fegyverek szava - Lõszerstory

1. tény: A világon közel háromszor annyi éles lõszer van forgalomban, mint ahány ember lakja a bolygót.
2. tény: Lõszert gyártani sokkal nagyobb üzlet, mint fegyvert.
3. tény: Még a világ legjobban képzett szárazföldi csapatai számára (igen, ez az amerikai tengerészgyalogság) is jó arány, ha 75 lövésenként megerõsített találatot realizálnak (ami nem jelenti azt, hogy a találat el is érte a célját, például, hogy a kõolajban gazdag hazáját és Allahot védõ hadfi beadta a kulcsot).

A történet ott kezdõdik, ahol az elsõ lõporral (illetve lõporgázzal) mûködtetett fegyverek megszülettek. Az ágyúknak, késõbb pedig a puskáknak és a pisztolyoknak ki kellett lõni valamit, méghozzá olyan valamit, ami az ellenséget igen komoly testi fenyítéssel kecsegteti. Ezek kezdetben a kor legfinomabban megmunkált golyóbisai voltak. Éppen jó súlyúnak és méretûnek kellett lenniük, hogy kellõen pusztítóak legyenek, ugyanakkor messze is repüljenek, valamint hogy egyáltalán elhagyják a csövet és ne eltömítsék. Az ezeket öntõ és faragó mestereket komoly megbecsülés övezte, némely szaki a saját kis emblémájával látta el a komolyabb (értsd: háború elõtti) megrendelésre készült ágyúgolyókat (persze ha a megrendelõt begyalulták, utána azért ildomos volt elbujkálni picit a családdal a gyõztes fél felnégyelési szándéka elõl).

Aztán egy nagyot ugorva eljutottunk oda, ahol végeredményben ma is tartunk, a ballisztikai lövedékekhez. Mert minél kisebb a lövedék légellenállása, annál nagyobb tömeget képes adott távolságra adott energiával célba juttatni – a nagyobb tömeg pedig ugye nagyobb rombolás, a lövõ oldaláról nézve tiszta haszon. Fontos még az egybeépítés – rendkívül idióta látvány lenne egy akciófilmben vagy akár egy waron is, ha minden lövés után elõkapnák a harcoló felek a kis lõporos tülköt (mint a prémvadászok), a tömítõanyagot, meg a lõszert és egyesével dugaszolnák bele a fegyverbe. A kényelem mellett a gyorsaságot is szolgálja, hogy a mind pontosabb gyártástechnológiáknak köszönhetõen mára minden azonos kaliberû lõszer tényleg egyforma méretû (nem kell tömítés, hiszen nem lesz rés a lõszer és a csõ fala között), valamint eleve tartalmazza a jól adagolt lõport, és a begyújtáshoz szükséges keveréket is.

Balról jobbra: huzagolatlan sörétes puska lõszere; karabélylõszer; Magnum típusú pisztolylõszer; védõköpenyes, avagy ûrméret alatti pisztolylõszer. Érdemes megfigyelni a két, illetve három jobboldali csapott tetejét és az egybesajtolt hüvelynél kialakult kis recés illesztéket.

Már itt is dúl a divatláz: Fa ládára emlékeztetõ dobozban, és egy népszerû típus nevével próbálják az amúgy teljesen hétköznapi 9 mm-es lõszer eladását növelni.

Békeidõben is, egy ország folyamatosan gyakorlatoztatja fegyveres erõit, hogy készültségük megfelelõ szintû legyen. Ehhez pedig lõni kell – jobban eleresztett országokban high-tech lõtereken, különbözõ napszakokban és sokat, csóróbbakban meg minél kevesebbszer és kevesebbet. De ezzel is megy a drága lõszer, pörög a beszállító számlája. És akkor még a szavatossági idõrõl nem is beszéltünk, amit manapság már direkt szabotálnak a gyártók, hogy a legyártott lõszereket ne lehessen biztonságosan felhasználni, csak a gyártástól számított x évig. A modern hadviselõ országok (értsd: NATO) nem engedhetik meg maguknak, hogy egy katonájuk a lejárt lõszer miatt bekövetkezett baleset okán kerüljön fõmûsoridõs hírré, tehát x évenként ellövetik az egész lõszerkészletet (a tartalékokkal együtt!) és újrarendelik. Vagyis ezt évente csinálják, a nyári hónapokban, tehát a lõszergyárosokhoz már szeptember körül megérkezik az igen bõkezû mikulás, egy tömött puttonnyi megrendelõlappal és egy sokszámjegyû elõleggel.

Ömlesztett karabélylõszer - így rendelve olcsóbb, de a szállítás közbeni sérülés nagy rizikó. A piros hegy egyes gyártóknál az éles lõszer jelölése, máshol a fényjelzõs lõszereket festik így.

És hogy a történet még abszurdabb legyen, a lövedékek még a kilövés után is értéket képezhetnek. Nemrégiben indult el Amerikában annak a fegyvergyári középvezetõnek a pere, aki Afganisztánban, majd Irakban is gyerekeket bérelt fel közvetítõkön keresztül, hogy a harcok után szedjenek fel jó állapotú lõszereket, vagy töltényhüvelyeket. Ezeket egy a hadseregben szolgáló rokonával szállíttatta haza, és elõbb csak a saját ismerõsei között, késõbb pedig már az interneten árulta, mint háborús szuveníreket. A dolog abszurditását mégsem az adja, hogy valaki a háborúból és a halálból kovácsol hasznot, hanem hogy a per tárgya a nemzetközi vámok, és a bevétel utáni adózási szabályok kijátszása végett kezdõdött.

Mivel most nem szerepelt egyetlen fegyver sem részletesen, adatokat se írok le, csak néhány érdekesebb, kevésbé közismert infót: